* dalszöveg
Császárral születtem,
császárszalonnával,
fokhagymát reszeltek,
piros paprikával,
megünnepelt apám,
füstös szalonjával,
de nagy arca lett kicsit,
nem bírt hat bikával,
wo - o - óh!
A térre vittek…
írta:
Egy forró pesti éj, Szenvedélyben mély, S eztán szót ne remélj.
válaszoltam:
Lenne tényleg forró éjem, hogy e várost jól kiéljem, gödrein és hegyoldalán, ZP-koncik alter dalán. Erre én most ne számítsak, neked mondom, célozgatós, röpke lesz a létem itt…
És már-már azt hinném, te lettem egyszer, csak mert magamról moslak a tusban, mióta felettem úgysmint feletted egy lett az ég, bőröd és bőröm sebet cserélt, ha hagymát pucolsz épp, egy fazék felett így könnyednek sós felét testem adja, s tied…
én elindultam valamerre,
de nem találtam valahovát,
beszűkült az agyam erre,
pörgettem pár parabolát,
partot jártam, hátha ott van,
kőkorlátját támasztottam,
kutattam a csillagokban,
onnan is továbbmászottam,
lyukasórák,…
Mi újság, mondd csak, milyen a város? Persze nem t’om, elér-e daloma zajban. Rád jó pár pöri vár mos’, csak ezt t’om, mert neked etalone város. És mesékkel…
A polcokon aznap petyhüdten, pihésen tengődtek a dorkók.Egy-két kéz járt csak arra, alibi-sétán őket tapogatva,majd magukra hagyva. Mintha másutt keresnék tovább az oly jót.De azon se voltak rajta. Olyan felfalt nap volt. Olyan gyatra.A szürke kedvre tuszkolt hétvégi pláza-színek, langyi…
Fellapozom a helyi híreket. Nekünk csak a városunk közös, benne a történések, esetleg ezek hozzánk lazán kapcsolódó emberek. Közben, talán egy pár sarokra, te is odakinn járhatsz. Most is ott bolyongsz valahol. Hírtelenül, nélkülem és kölcsönösen olvasatlanul.
Utolsó kommentek