Tök jó lett volna egy hétre kikapcsolni magam, ehhez a felvételihez... – Pontosabban nem is magam: kiiktatni minden mást a világból, ami volt, és lefoglalt. A borfesztet, a barátokat, az evés-ivást, az alvást, az utazást... Csak túlesni…
Véges vagy, vagy végtelen? Bár tudnám. Rágódom pár képleten. S a csókod? Az illatod?... Szép ez így, vagy fájni fog: kibírom, míg bírhatod. Bírtam mást is. Túléltem már sokat. Hogy azt mennyiszer. Nem is sejtenéd. Aztán ’hogy menni láttam másokat, magamra…
Utolsó kommentek