Lent nagy folyó, fent sajtgolyó,
felbillent, így este már, rózsaégre sárga folt,
bamba tájnak festve kár; ősnek itt is sátra volt,
de megmaradt egy szexi bár, meséli kísérőm,
ki környékből most példatár, láttuk már a téglavár,
most belsőbb utcát lép a jár. Fel-le hídon, hídra-hídra,
négy lábikónk hátha bírja, egyik út a másikába,
kisfiúké bácsikába. Folyónál meg átmenetkék,
kik-kik huligánnak emlegetnék,
de ők mégiscsak a fiatalség,
csak be ne nekem szólogassék.
El is kerüljük, fel az első hídra,
már vissza, és lehet is megint körbe,
azok gitárszóra mennek, azok diszkógömbre,
egy DJ-lány ma a party-őre, azt súgta a plakát.
Dehát, ki jönne, sok Zara-cucc meg Dolce,
még nem is látni sehol se, ők mintha kalap-kabát,
de tudni az okát, még be se nyomták a vacsorát,
adj hozzá plusz pár órát, készülést, alapozás borát,
mielőtt kezdhetnek belé, városmenésbe felfelé.
Miért megy fel, ki be is megy, tippem erre nincs is egy,
annál inkább kevesebb, de mert itt vagyok, lássa hát,
feljárom én is városát, és egy újabb hídon át,
célba véve ír kocsmát, meg egy hamburger-csodát,
fel-le ketten koptatom
macskakőnek pötty-sorát.
Utolsó kommentek