* Alice Cooper: Poison
akartam csókolni puhán a nyakad, mondjuk városunk tehetetlen félálom augusztusában, albikban vagy koliszobákban az ágyon, akartam és kiderült, túl sokra vágytam, akartam fejecskéd alsó sziklaszirtjén is, vállpántod alatt a bőrön, ott azt a csontod, akartam…
Ahányszor eldaráltáknekem a kéregetők,mondatok közé erőltetve, hogy „áldjon meg az Isten”: vajon, végül, megáldott? –
És ha nem (hisz nem úgy érzem),ugyan mit válaszolhatok?
Hányszor előfordult. Miért nem amazt a válasz-poént löktem be? Miért nem előbb jutott eszembe? Akkor biztos jobban kijött volna.Már biztos rég összejöttünk volna.
,, És lassankint elfogott a szemérem legyőzésének kéje , a meztelenség kéje , a vallomás kéje , a megnyílásé , az önvád keserű kéje . És az a kéj , amivel magamat kínoztam , és kínoztam őt , akit szerettem .…
Utolsó kommentek