Én úgy ölellek, hogy nem ölellek. – Néha csak álltam. Mert milyen lenne amúgy is már, tán bosszantón, túl-csomót csak csüngeni rajtad. Mint kis srácok meg csajok köröttem a megállókban, sebtiben
látva, hogy kar-karba lógnak, és pont e pár irritáló alkat:szóval talán, ily undorom láttán,…
,, A mámor anatómiájának végső tanulsága ez: a mámor a köznapi észnél határtalanul magasabb rendű állapot és a tulajdonképpeni éberség kezdete. Mindannak, ami az életben szép, nagy, komoly, élvezetes, tiszta. Ez a magasabb józanság. A…
én elindultam valamerre,
de nem találtam valahovát,
beszűkült az agyam erre,
pörgettem pár parabolát,
partot jártam, hátha ott van,
kőkorlátját támasztottam,
kutattam a csillagokban,
onnan is továbbmászottam,
lyukasórák,…
Utolsó kommentek