Volt valami azokban a nyarakban, valamim azokban a beszűkítő, irodáinkba zárt, pilledt falakú, egymásra pakolódó egykaptafa-délutánokban, szektásan nyűglődve a felesleges, ránk se figyelt rejtvényeinkkel, miközben odakint csorgott, zakatolt villamosán a habzó városi élet, amelybe pont hogy…
Valahol rozoga neonú, rozsdás vonatokés árnyba-bújtatott ablakú buszok vonulnak,eltompult, sóhajos terveket visznek, unatottnapok után, lemondón a táj felé konyulnaka hidegült utas-fejek, párás üvegeken.Valahol kinn lohol velük az én egy-egy napomis, alibis alig-munkáltan, vagy egész…
és mi ténferegnénk ketten azon a jégen(akár ott is)karjaink fognánkölelőset pózolva a képen
de szemcsés lenne mert befénylene mögülünk az a nagy épület(nevét sem tudom)de meglenne párosunka lájkok a gratukmeg bennünk a kitartó szédület
és…
Minden reggel, tudom, ott mészel előtte. (Szinte látlak.) Sietsz az órádra, fogoda táskád. Lohol utánad. A pálya meg: áll. A mikoripályánk. Mienk. Mert mondtuk, elmehetnénk. Többször is.Azóta: magunkat meguntuk. Vagy csak elegünk lett. Egymásraborítottuk szaraink…
,, az az ifjú én voltam-e ? "
( Kosztolányi Dezső )
Rossz voltam. Fura a legvégén épp ezt mondani.Csalódtak. Közeledtek: akkor kezdtem rontani.Tévedtem. Elégszer; ha szét is szórtam, mit szórhatok.Ő figyelt. Leült…
Szappankék ruhában lépett a nyárba, ebéd táján az iskolánkban, közben még tavasz volt az udvaron. Én meg új krétaszíneket költöttem volna köré. Találkoznánk csak rózsahajnali jeges-fás tájban, vagy szökőkutas zöldsugárban. Röpke bámulásnál rendesebben, akár ennél-kerekebb verseimben, akár az…
Utolsó kommentek