Két falat vagyok az új tányérodon, egy örökké-élő, meg egy csak amúgy. Úgy vegyelek szájra, és úgy végy szádba, hogy maradjon belőlem néhány proton, és mi szaftom, velőm volt, te szép kába, jóllakva, míg jön másik, ezzel aludj.
Anyud sokat sírt. De talán nem is szeretné, ha tudnád. Titkolta mindig. Még apád előtt is, meg a férje előtt. Őróla nem tudsz. Nem akartak ők sem. A szétszökő tüzekbe ölt
éjeken bűnről a fáma nem szólt. Mikor meg tudni nem lett, mi a rend, ki utód,…
Utolsó kommentek