Tóth ÁrpádEgy lány a villamosban
Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás…
Sziveri JánosIntés a megmaradókhoz
Elégetnek majd ha megunnak minketElfüstölnek mint holmi olcsó szivartAttól mit teszel hát óva int'lekNe gyűrd hiába s hasztalan az ipart
Úgy mondom mint aki közelebb a tűzhözÉrtsd hogy előbb érek meg égetéstJegyezd föl azt is mit ehhez még…
Gyurkovics TiborHajnal
Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejönkét nagy szeme ég, haja lebbenaz én szeretőm, szeretőm.
A nap aranyos karikájasugaraz rá nagy sisakotkarját kinyújtva a tájbamint hajnali fáklya, lobog.
Lesem, idejössz, ideérsz-ea fák közt? Rajz a vizencikázik az árnya,…
Lackfi JánosHagyomán
Fülembe forrón beszökött az ősz...Megy a juhász, kin féreg foga rág.Az emberélet, mint gyümölcs a fán,Vak dióként a sors idébb-odább.
Hiába döngetek, csak gyönge báb.A négy ökörbe ólmot öntsenek!A tél iker-fia nagy barna pók,Kifolyt a tinta: lila dalra kelt.
Ha férfi…
Tandori DezsőKoan bel canto
Már csak azt a jövő időtkivánom, ami elmúlt.Ne legyen több pillanatom,ami előtte nem volt.
Feledhessen, ami leszek.Az legyen, aki nélkül.S én – mint aki félrehajolegy teljes térnyi szélből –
Radnóti MiklósElégia Juhász Gyula halálára
Öt évig laktam városodban költő,s nem láttalak sosem. Négy fal között,csomós sötétben éltél távol ésnem érdekelt e földi tartománys a folyton mást dajkáló diadal;immár a rémes sár ölében fekszel,esőtől nedves…
József Attila:Gyönyörűt láttam
Gyönyörűt láttam, édeset,elképzeltem egy gyenge rózsát.Elbámészkodtam s rám esett,mint nagy darab kő, a valóság.
Ám ez a kő is képletes.A legjobb, ha mindent kimondok.Igy oktatnak ügyeletesés tanulságos napi gondok.
Lám,…
Szabó Lőrinc:Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,hogy egy-egy rossz óra alattmi minden megfordul fejemben,mennyi förtelmes gondolat; s ha visszanézek tíz-húsz évre,bűnökre – mennyi tévedés! –majdnem revolvert ad kezembea kései…
Kosztolányi Dezső:Esti Kornél éneke- részlet -
Hát légy üres te s könnyű,könnyű, örökre-játszó,látó, de messze-látszó,tarkán lobogva száz szóselymével, mint a zászló,vagy szappanbuborék fenn,szelek között, az égben,s élj addig, míg…
Utolsó kommentek