Gyurkovics TiborHajnal
Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejönkét nagy szeme ég, haja lebbenaz én szeretőm, szeretőm.
A nap aranyos karikájasugaraz rá nagy sisakotkarját kinyújtva a tájbamint hajnali fáklya, lobog.
Lesem, idejössz, ideérsz-ea fák közt? Rajz a vizencikázik az árnya,…
Utolsó kommentek