gefy 2014.06.26. 20:12:49

Ez jóóó, sőt! Ez nagyon jóóó!

Bejegyzés: Grafit

gébence · http://soraim.blog.hu 2013.09.02. 22:46:49

Friedrich Schiller
Xenien
(részletek)

Meine Glaube.

Welche Religion ich bekenne? Keine von allen,
Die du mir nennst. - Und warum keine? - Aus Religion.

*

Parteigeist.

Wo Parteien entstehn, hält jeder sich hüben und drüben,
Viele Jahre vergehn, eh' sie die Mitte vereint.

*

Deutscher Nationalcharakter.

Zur Nation euch zu bilden, ihr hoffet es, Deutsche, vergebens;
Bildet, ihr könnt es, dafür freier zu Menschen euch aus.

*

Das Motto.

Wahrheit sag' ich euch, Wahrheit und immer Wahrheit, versteht sich:
Meine Wahrheit; denn sonst ist mir auch keine bekannt.

*

Eine zweite. (aus Neuste Kritikproben)

Lieblich und zart sind deine Gefühle, gebildet dein Ausdruck,
Eins nur tadl' ich, du bist frostig von Herzen und matt.

*

Das ungleiche Verhältnis.

Unsre Poeten sind seicht, doch das Unglück ließ sie vertuschen,
Hätten die Kritiker nicht ach! so entsetzlich viel Geist.

*

Böse Zeiten.

Philisophen verderben die Sprache, Poeten die Logik,
Und mit dem Menschenverstand kommt man durchs Leben nicht mehr.

*

Die zwei Fieber.

Kaum hat das kalte Fieber der Gallomanie uns verlassen,
Bricht in der Gräkomanie gar noch ein hitziges aus.

(1797)

Bejegyzés: Schiller Xéniáiból

T. Gross 2013.08.07. 22:05:00

Kizárt.

Bejegyzés: Terjengő illatok

gébence · http://soraim.blog.hu 2013.07.27. 14:06:57

Günter Eich
Inventur

Dies ist meine Mütze,
dies ist mein Mantel,
hier mein Rasierzeug
im Beutel aus Leinen.

Konservenbüchse:
Mein Teller, mein Becher,
ich hab in das Weißblech
den Namen geritzt.

Geritzt hier mit diesem
kostbaren Nagel,
den vor begehrlichen
Augen ich berge.

Im Brotbeutel sind
ein Paar wollene Socken
und einiges, was ich
niemand verrate,

so dient es als Kissen
nachts meinem Kopf.
Die Pappe hier liegt
zwischen mir und der Erde.

Die Bleistiftmine
lieb ich am meisten:
Tags schreibt sie mir Verse,
die nachts ich erdacht.

Dies ist mein Notizbuch,
dies meine Zeltbahn,
dies ist mein Handtuch,
dies ist mein Zwirn.

1946

Bejegyzés: Günter Eich: Leltár

T. Gross 2013.06.18. 23:34:34

Elgondolkodtat...

Bejegyzés: Így nem élt Gellérfi Bence

Böngyösbokréta 2013.06.14. 20:11:26

höhöhö

Bejegyzés: Román?????

dtihi 2013.06.08. 11:31:26

Kedves „miezazaj”! Egyetértek azzal, hogy nem létezik sajtószabadság! Azzal a különbséggel, hogy én ezt bizonyítottnak látom! Szerintem csak profit függő sajtó van!
„Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg.” Írja a Wikipedia.
Első hallásra azt mondom: rendben van. De ha végiggondolom akkor a sajtó munkatársainak nem a saját véleményüket kell közvetíteniük, hanem ellenkezőleg a tényszerű közlés, tájékoztatás, oktatás, nevelés, színvonalas szórakoztatás lenne (a köz érdekében) a legfontosabb feladata. A szakértelemre, és tapasztalatra pedig ahhoz van szükségük, hogy teljesen pártatlan tudósításokat írjanak. Külső befolyástól, fenyegetéstől mentesen dönteni esélyük sincs, hiszen a sajtó orgánum tulajdonosa érdekeinek megfelelően dönti el mi jelenhet meg (ki rúgás terhe mellett). Tágabb értelemben (a tulajdonosi viszonyok miatt) nemcsak sajtótulajdonos érdekét, hanem a teljes külföldi tulajdonú gazdasági szereplők érdekeit szolgálja, az hogy milyen véleményt sugall. Az állam képviseli a bérből, fizetésből élő többség érdekeit, azaz a közérdeket. Az Állam végrehajtó szervei a Kormány és a Törvényhozás olyan szabályokat hoz, melyek a közérdeket szolgálják. A magánérdek mindig ellentétes a közérdekkel. A nyilvánvalóan magánérdeket szolgáló egyoldalúan informáló sajtó bármilyen szabályok közé szorítása szerintük a sajtószabadság megsértése. A magánsajtó kihasználva a magyarok rossz idegen nyelvismeretét a bizonyos külföldi híreket nem továbbít, azaz átvette a cenzúra szerepét is. Erre a legjobb példa Izland, hogyan oldotta meg gazdaságának manipulatív bedöntését! Ha kollaboráns Kormány van hatalmon, akkor egy szót sem lehet hallani. Összefoglalva: szerintem a sokkal szigorúbb törvényi szabályozásra a sajtó totális tőke (profit) függősége miatt a „köz” érdekében (nem anyagi érdek) szükség van.

Ezt a gondolatmenetet kiterjeszthetjük a demokráciára is! Mai értelemben a demokrácia nem jelent mást, mint a Föld népeire rákényszeríteni egy pénzfüggő társadalmi rendszert (ez a kapitalizmus) majd pénzhiányt létrehozva (ez a válság) átvenni az irányítást a tömegek felett, természetesen itt már (globális) nemzetek feletti hatalomátvételről van szó.

Bejegyzés: A' sajtó szabadsága

gébence · http://soraim.blog.hu 2013.06.05. 13:49:13

www.borsonline.hu/20130530_szexbotranyba_kevertek_liptai_claudiat

Bejegyzés: Celebek

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.09.30. 20:48:45

az eredeti:

Darin Kranick
Budapest poems

Motto: “– Let not him who is houseless pull down the house of another; but let him labor diligently
and build one for himself, thus by example assuring that his own shall be safe from violence when built.”
(Abraham Lincoln)

Train Ride

We passed:
a Ferris wheel from some lost fair ground,
orange benches and long antennas
like stick-pinned shirts on cardboard cut-outs.
Orange freight trains, blue stationary cars,
rubber plants, a pile of earth.
On this red-eye train to Zebegény
we’re browsers looking for the perfect berth,
the world to exist now only for us.
Puffy clouds and broken bottles,
wood beams in a concrete tunnel,
a yellow crane, some more bare trees then
a white dirt heap, more cracked cement,
a high grey wall and a burnt-down fence.

_

Disco

Tuesday was a pale blue sky,
new Hefty trash bag
clean autumn air,
nubile clouds with a cold crystalline glaze.
It was something you wanted to write home about, seek out
in wine and beer,
to punish your body and wake up the next day
to a pounding headache, all feverish and trembling,
sentimental and on the verge of every discovery.
Alcohol, an enormous amount
will crack you open,
crowbar the depression and boredom
and for a whole day, all the way up into the following night you carry
that sensation:
those blue late-night pulses and someone’s laughter
tricking off like a traveling sprinkler.

_

Mirrors

2 o’clock, a warm day.
From a church we walked across Chain Bridge,
stopped and looked down at the water
where she threw our flowers in.
Mine were run over by a ship and liquidated,
hers floated freely and continuously, unimpeded.
She told me she’d just given up her afternoon
plans for me.
“Maybe I’ll become a nun, leave him and all these other human beings
I can’t communicate with.
That’s what, Rita, my friend, said.
I do much better with water.”
Then she was talking to
the fog of beer in my head, reminding me
of something I could or might have lived
(though nothing came to mind;
there was only this hunch of myself all wrapped up in this
gossamer sheet of afternoon light).
“You think you have me but you don’t see –
the very opposite is happening. You can never hold on to me.
We’re like mirrors to each other, me and you,
mirrors pointed at each other as if to kill
the heartbreak of everyday,
the cost of living and those mass of longings
everything tells us will never be filled.”

_

New Year’s

Walking home on the scathing ice
I saw snow crows and became afraid
(they were just like Linda and couldn’t be swayed).
Eventually they flew away and then I missed their sleek
black coats and their perfectly new
Burger King-orange plastic beaks.
The millennium came sure enough,
a new year tailed off like a frightened gypsy moth.
On the BBC everyone embraced and kissed;
what remained was the smell
of stale bed sheets and something like a crisp
gunpowder in the silence.
And then sometimes I could hear
the radiator click
as if counting off the seconds still till New Year’s,
and in the park downstairs
the trees resembled
prickly bone china and sure enough there was
a feeling of abandonment everywhere.

_

Highlights

Feel the autumns, landscapes, pictures of your childhood.
Lawnmowers grazing over dry brushwood –
its stomach filled with life force, chlorophyll,
and the highlights on your new skin
and sexual awakening,
and the hard knocks of dull library spells,
vacation days like snow piles,
when all is dark and sleeping in that unseen hollow.
When you light a candle over all that’s real and free
to discover just by morning
that it’s all been cleared away.
Only to uncover
in the body of your lover
another world, another chance,
advance cash, a naked sign
that makes you want to cry out what eternity’s like!
When all the mail boxes in her lobby were bent out of shape
and the names were unpronounceable on masking tape,
and you sold your soul to leave your mark
in some unpublished history book.

Bejegyzés: Darin Kranick: Budapesti poémák [2/2]

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.09.30. 20:45:54

az eredeti:

Darin Kranick
Budapest poems

Motto: “– Let not him who is houseless pull down the house of another; but let him labor diligently
and build one for himself, thus by example assuring that his own shall be safe from violence when built.”
(Abraham Lincoln)

The party

Feel a tension, all this longing
as I approach the tenement
packed with strangers and potential friends.
Almost dark out, cold as a doctor’s. With fresh anticipation
I look up to the spot
I’ll be in for the next few hours.
And it was like a picture book
or an advent calendar with pull-out inserts
and events:
past and present joining hands here again.
Autumn switched on:
a light in a thieves’ den,
a blow-out sale of bat-sized leaves and octane.
A Delftware-blue sky
and a path
full of bushes, like Brooklyn
from the dirt lot up
to the elevator with one eye.
About 40 people,
shoes by the door; Coke, wine and beer.
Took me two beat-up buses to get here.
In a conversation that night, I heard a poet say:
“There’s a certain kind of poverty that makes me cry.
I for one believe
that gratitude is paradise.”

_

Linda

We were sitting on a bench
in the seventh district of Budapest,
talking about her husband
when a miserable, wizened grandmother
walked her dog across the endless parking lot
and the Museum of Fine Arts
flashed us a cold shoulder.
At night I slept
in her guest room and by day
we kissed and spread the sheets.
The windows were all wrong, like grease waves on the wind;
ceilings high, vaulted, cracked,
chairs faded, the bookshelves and their bed
hardly filled the room.
The old washing machine hooked and reeled:
it was like being eaten alive
leg by leg by leg!

_

A Do-It-Yourself Guide to Reality

But it was all so new and raw:
the ABC convenience store – (A was orange, B was blue, the C banana yellow).
And Linda’s smoke-black stockings and that way she bowed her head,
the sun hit her hair
as she was heading out the door, turned it for a moment
orange marmalade, fox red
and cooled again when her husband was looking.
There was a market with green walls and pink stripes
and rusty carts crowned with empty bottles.
The hideous Communist-era obelisk cathedral.
A dark blue-collar district
with its cheery bright neighborhood of names:
Smile, Bridegroom, Neighbor Street.
Hungary – like that victim in the horror flick,
who’s just not trying hard enough…who can’t find the breath to escape!
With its constant spate of negatives
I’m on the brink of death – lights come and go, I want to die
but somehow that’s never quite possible!
The waitress’s smile: a bouquet of rotten apricots,
the maiden on the wine label
with the depression-pink flush on the tip of her nose!
That teenage whore with the fat German sightseer,
walking proudly as they pass
a house of God, a discount drugstore.
And everyday the same scene.
The number 2 tram, the funicular railway
and everything still like a century ago – 3 parts squalor, one part nobility.

_

Hungary in words and pictures

Yet in their language books and on TV, life was put so simply.
(Look at it!
The stick figures, the plain black print,
black-and-white instance by instance
of a yesterday’s innocence).
Scenes from the clean sidewalk days of Communism
where everybody waved,
(apparently),
from windows of some bleak-bright fascination.
A woman regards
herself in a cheap hand mirror,
a man slips out of a tiny car.

II.

All the world’s a stage
(an old man in a beret)
in pseudo-cheerful and outdated pictures – an array,
an outline, chart, assembly line
of mustachioed cops
and tramlines and bus stops.
Although beneath the translation
nobody trusted anyone or anything
and the national drink was a very bitter kind of medicine.
A weathered, age-eaten lady
kept shouting at the cameraman:
“I can hear, I can hear because
when the train on Track 9 pulls away
I can hear that, so there!”
(When something is gone you hear it better –
once you’ve already been somewhere,
it’s easy to remember).
Get the scenes from your life cut and edited,
for a limited time only and with a limited projectability.
Always want the opposite of what you live!
It’s hot now, nothing like a little cold iron again:
Soviet tanks, something –
a white sheet glides on a new-born wind.
The day, the buildings and the public squares
in front of you
exposed down to their bony knees
and like a blind white page
where justice is missing
there’s no one to intervene.
Later, on a very grave note,
the screen goes black, the scene grows sinister,
blond details go hard as tack
with the nasty arms of the guns
and the sad eyes of
the president minister.
The pictures: clear and slow-moving, windows of fascination
or blurred and fogged, swelling with carnival music.
An old peasant woman looks at the camera, an infant stares into space,
loses its balance and screams.
This cement world is the place
we all once lived as children,
where there was time to stop and stare,
to feel the cold and listen.

Bejegyzés: Darin Kranick: Budapesti poémák [1/2]

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.09.16. 15:42:22

Külön köszönet Bukott Rockzenésznek és sokan másoknak, a b-oldal blogon olvasható Guns-koncertes postban és az alatti kommentekben kapott sok-sok információért.

Bejegyzés: Where do we go? - Budapest '92 IV/IV

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.09.05. 16:21:06

Károlyi Amy szöveghűbb fordításában:

Matthias Claudius
Csillagnéző Liza

Éjfélkor elnézegetem,
Munkám hátam megett,
És nincs már ébren senkisem,
A csillagos eget.

Ballagnak erre, arra is,
Mint bárány a füvön,
Falkában is, sorjázva is,
Mint gyöngyök a gyöngyfűzőn.

És tündökölnek itt, meg ott,
Oly tiszták, ékesek;
Nézem a nagy pompázatot,
És be nem telhetek.

Ekkor a mennysátor alatt
Megszólal a szívem:
,,E világon jobb is akad,
Mint öröm és gyötrelem."

Végig dőlök a fekhelyen,
És ébren álmodom,
És szívem mélyén keresem,
És rá vágyakozom.

,,Vonzások és viszonzások",
1975

Bejegyzés: Matthias Claudius: Csillagnéző Liza

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.09.02. 03:18:07

az eredeti:

Matthias Claudius
Die Sternseherin Lise

Ich sehe oft um Mitternacht,
Wenn ich mein Werk getan
Und niemand mehr im Hause wacht,
Die Stern' am Himmel an.

Sie gehn da, hin und her zerstreut
Als Lämmer auf der Flur;
In Rudeln auch, und aufgereih't
Wie Perlen an der Schnur;

Und funkeln alle weit und breit,
Und funkeln rein und schön;
Ich seh die große Herrlichkeit,
Und kann mich satt nicht sehn...

Dann saget, unterm Himmelszelt,
Mein Herz mir in der Brust:
»Es gibt was Bessers in der Welt
Als all ihr Schmerz und Lust.«

Ich werf mich auf mein Lager hin,
Und liege lange wach,
Und suche es in meinem Sinn,
Und sehne mich darnach.

1803

Bejegyzés: Matthias Claudius: Csillagnéző Liza

Böngyösbokréta 2012.04.01. 13:42:17

gyönyör

Bejegyzés: Tia

gébence · http://soraim.blog.hu 2012.03.03. 14:53:16

@pasztelszin: Sok jó és sok rossz beleférhetne abba a majd' egy tonnás szívbe... :|

Bejegyzés: Hundertwasser-házi szieszta

pasztelszin 2012.03.02. 20:32:24

ezkurvajó.
bécsiek teafű gyerekkor bálnák.

"a bálnák szíve, ez jut eszembe,
hogy nehéz, hogy nyolc-kilecszáz kiló." (Simon Márton)

bálnák. ez jó.

Bejegyzés: Hundertwasser-házi szieszta

Böngyösbokréta 2012.02.03. 17:48:06

Köszönöm a tenyeret, ád ez mindenemnek soká kenyeret.

Bejegyzés: Kis köszönet

Böngyösbokréta 2011.12.03. 13:34:09

bez veze

Bejegyzés: Öt plusz egy nevetésetek a_kannal

gébence · http://soraim.blog.hu 2011.10.09. 08:38:40

@Böngyösbokréta: Szívesen veszi száját, ha csókos, pláne emilyen kócos-habókos pupák a padlóról, ha marcangol, hogy semmilyen szussz-hang szól, franc angol- vagy franciacsóktól megy az a farsang jól - de ne feledkezzünk a matracról.

Bejegyzés: Nóra

Böngyösbokréta 2011.10.06. 12:34:11

Oroztad, boroztad, a lelkit ostoroztad, besoroztad, sortűzzel mindezt megszoroztad, így lészen kárhozottad?
Táboroztad hátországát, feléd adta csókos száját.

Bejegyzés: Nóra

soraim.blog.hu

Gellérfi Bence verselgetései és gyűjtögetései

Utolsó kommentek

Blogajánló