* dalszöveg
Császárral születtem,
császárszalonnával,
fokhagymát reszeltek,
piros paprikával,
megünnepelt apám,
füstös szalonjával,
de nagy arca lett kicsit,
nem bírt hat bikával,
wo - o - óh!
A térre vittek sokat,
köptem a hintáról,
csak ott röpülhettem
el a paneloktól,
még visszajárok néha,
hátha ott leszek jól,
de nem indul már repcsim,
pedig bort ott tankol,
wo - o - óh!
Hát nem hagysz békén, Szeged!
A kedvem ezzel szeged!
A gyermekkor már reped!
Én vakarom heged!
De ha megint kék lesz eged,
már nem fogad e telek!
De ne félj!
Míg nem ülhetem helyed,
én sem felejtelek!
o - óh!
Hát nem hagysz békén, Szeged!
A kedvem ezzel szeged!
A gyermekkor már reped!
Én vakarom heged!
De ha már nem fogad e telek,
ne félj,
én sem felejtelek!
o - óh!
Nem tanultam sokat,
elég volt az élet,
meghúztak hát párszor,
nem szavaltam szépet,
vitorla lett rajzom,
érjek tengerszélet,
de Tiszám nem vitt arra,
sem egy helyi bérlet,
wo - o - óh!
Hát maradok még kicsit,
abban még van pardon,
csapat kölök leszek,
vedelni rakparton,
vagy nyugdíjas-osztag,
botba rejtem kardom,
leszek utca arca,
csak legyen alám karton,
wo - o - óh!
Hát nem hagysz békén, Szeged!
A kedvem ezzel szeged!
A gyermekkor már reped!
Én vakarom heged!
De ha megint kék lesz eged,
már nem fogad e telek!
De ne félj!
Míg nem ülhetem helyed,
én sem felejtelek!
o - óh!
Hát nem hagysz békén, Szeged!
A kedvem ezzel szeged!
A gyermekkor már reped!
Én vakarom heged!
De ha már nem fogad e telek,
ne félj,
én sem felejtelek!
o - óh!
Hát miért nem, miért nem, miért nem,
ó - ó - ó, miért nem hagysz már, Szegeeeed, óh!
Utolsó kommentek