Akkor kezdődött, a Mars téri váróteremben léptem be virsligőzös sikátoraiba, neonfényes szédelgéseibe, első tévúti fogódzkodóim keresve, gimnázium és egyetem közt. De miért őrzöm Ladányit is ennyire magamban? Megannyi szélrészeg-kóbor útját, korai didergéses, menthetetlenben-üdvözlő…
Utolsó kommentek