Ezért kellett végigjárni? Hogy csak én várjak itt, mire visszatérek? Meg a foltok? A rájuk hagyott tévedések? Az a néhány stáció? Meg egy utólagos CT-lelet? A kavics nem kérdezi. De a test félig örök, még ha csak sárban levél is. Bár ez is ideiglenes. Ki mondja meg most, melyik ablaknál…
mng
„a csókok íze, a fények, a gitár, a koncert és a filmek”
(Esti Kornél: Panodráma)
Életünk képeit nem fotózza senki.Ha bármit visszanéznénk, sok apróság csak, mint rejtett magvakat takaró rózsák, mi az összes tűnt körülményt körbezengi.
A színszűrős kocsmalámpák,…
„berendeztem én már a világom”
(Kispál és a Borz: Rezervátom)
Most, hogy itt köröttünk már mindenütt ugyanaz van, mindenki tudja a dolgát és szépen egyszerre lép, tartja a száját és elkullog bármi panaszban, hangjával csak hitet tesz, a bölcs és győztes rendszerért,
és ha így…
Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
Feléd kiáltok
Feléd kiáltok zokogó éjszakákon,Feléd kiáltok, ha a zöldelő ágonFeléd kiáltok, ha zöldellő ágonLátom: valami csúf darázs mézet rabol,
Feléd kiáltok, lásd, ha a VégtelenségÖrök-homályú, észbontó titka…
Két falat vagyok az új tányérodon, egy örökké-élő, meg egy csak amúgy. Úgy vegyelek szájra, és úgy végy szádba, hogy maradjon belőlem néhány proton, és mi szaftom, velőm volt, te szép kába, jóllakva, míg jön másik, ezzel aludj.
Ha elütött ez a villamos,
onnantól nem érek be arra az órára, majd a sulit be se fejezem, sőt, belőlem nem lesz senki sem: egyszer csak nem számítok élőnek, se gondolkodó lénynek, se érzőnek, a terveim se egyszer-még-eljövőnek, és többé nem is számíthatokemebből az ismert világunkból…
Sokszor nem érzed helyben, hogy ez csak egy átmeneti korszak. Hogy van még mód kitörni. Hogy a kétségek nem örökké tartanak. Utólag mindig könnyebben teszed helyre, hogy az lehetett: már vége van, most megint jobb lett. De a boldogsággal ugyanez a helyzet: akkor volt jó, mondhatod, belőle meg…
,, ... voltaképp abban a kocsmában jöttem rá, hogy az élet lényege a halálról való kérdezősködés, hogy miként viselkedem majd, ha ütött az órám, hogy valójában a halál, de nem is, inkább az önmagamról való kérdezősködés nem más, mint a végtelenség és az örökkévalóság látószögéből…
Tök jó lett volna egy hétre kikapcsolni magam, ehhez a felvételihez... – Pontosabban nem is magam: kiiktatni minden mást a világból, ami volt, és lefoglalt. A borfesztet, a barátokat, az evés-ivást, az alvást, az utazást... Csak túlesni…
Utolsó kommentek