,,Létezésünknek – önmagában – nincs mondanivalója. Egy ember csak annyi, amennyit egy mérlegre téve élősúlyban nyom. Lenni akkor kezdünk, amikor máshoz – másokhoz – mérjük magunkat. Az én-nek nemcsak többes száma, hanem szinonimája is a mi."
Életem első valamire való hitvitája (leszámítva az agyas barátunk Vár-kocsmaasztali kérdezősködős felboncolgatós belekötözködéseit) egy bordányi tetőtéri hálószoba padlóján esett meg, jó néhány liter vébékával és jéger-felessel a hátunk…
Vetkőzés végül, vetkőzés valódivá. A többi tűnhet: a póz-gond, az érték,... Viszlát, érzék, viszlát, játék: szolgálat se lesz. Jeltelen, görcstelen, nyomtalan. Magam.
Utolsó kommentek