A legjobb versek, amiket soha ki se mondtam, nem préseltem szavakká, nem vajúdtam világra, csak a gyomromban, haza az ittas esti gondban, ha keserű beismerés lett, hogy velem mi az ábra, mindabban a bosszankodásban, ami nem jól van, ott lapultak, lenn. Csodára vagy másnapra várva, egy kialvás…
Utolsó kommentek