A kedvenc Rongy kocsmai pillanatom, ugyan részben persze a barátaimnak köszönhető, de másrészt a hely bolondos szellemének is, és még egy rész a magyar filmgyártás egyik üde színfoltját illeti, ilyen az, ha nagy dolgok…
szevasz május, hát le is léptél, legyen nyár is, rám az is sújtson, itthon is hagytok, e kis népnél, és meg se mondtad, hol a kulcsom, a megoldáshoz, melyhez most sincs semmi ötlet, vagy tavaly óta, rám fért volna, hogy orron…
Szellemesnek szellemes volt, de azért valljuk be, a kommented bele is rondított kicsikét a dizőznek ezen bejegyzésébe. Szokásához híven tök jól felépítette, az örökéletről is…
Fogalmad sincs, te meddig élsz. Meddig tudod, nem tudod, megvalósítani a kitalációid, meddig tudsz kérdezni másoktól, beszélni nekik, hibákat javítani, a felmerülő új ismeretlenségeket meglátni, megismerni. Nagyon rosszkor ütött volna el az a – sacc hajnal fél…
Utolsó kommentek