Vajon miért őrzöm úgy Ladányit is magamban, szerte-botlató megannyi szélrészeg-kóbor útját, virsligőz-teli, kiégő neon-szegezte sikátorát, korai didergéses, menthetetlenben-üdvözlő állomásait, csemői arany kriptaházát, hol vele sose ültem, de álmomban mintha borába-fanyarodtam volna –…
Utolsó kommentek