Mondják, és kezdhetnék valamit én is úgy,
hogy ha eljön majd életemnek alkonya... –
De végül is, mikor volt vajon nappala?
Napfogyatkozás
2024.11.16. 14:25 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers élet nap halál kérdés haiku volt alkony mikor vajon nappal szabadvers rövidke
Mondják, és kezdhetnék valamit én is úgy,
Egy szem szavazat, avagy előre-szólás a Tisza-dilemmáról
2024.10.27. 10:12 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: politika választás kis orbán fidesz dilemma tisza liberális párt szavaz lábjegyzet magyar péter
Gondolkozgattam ezen is kicsit olykor azóta is, és megbújna itt azért még egy egyéb szempont. Tehát én most speciel szociálliberális létemre, ha úgy vesszük, kaptam kábé másfél évet lamentálni, mérlegelgetni magamban, azon a dilemmán is, hogy az értékvilágomhoz és az elképzelt másik Magyarországomhoz képest, az egyetlen szem szimbolikus szavazatommal, akkor majd vajon melyik lesz a fontosabb súlypont a döntésben.
Persze akkor is már alapból bizarr helyzet lehet nálunk valami, hogyha éppen ez az egy szavazat döntene éppen ebben is, de hát ki tudja, az az apró esély mindig megvan erre is, láthattunk már ilyesmiket, például a közelemben a kisteleki polgármesterválasztáson, ahol egyetlen szavazat döntött a két személy közt. Aztán lehetett keresni, lehullott-e esetleg az iskolapad alá is akár még egy szavazólap.
Szóval nekem valahol megvan ebben mélyen egy kis ,,És a belgák hova álljanak?" megérzés is, hogy egyik viccre utaljak.
De közben mennyivel nagyobb dilemmázás is törhetne a magunkfajtánkra hirtelen, hogyha egy párhuzamos dimenzióban történetesen nem így állna az ábra, hanem adott esetben Toroczkai László, urambocsá maga a kétharmad-okozó-bajnok Gyurcsány Ferenc tört volna fel valahogy oda fel a váratlan élvonalba, előretört kihívónak. Hát mibe lehetnénk akkor most már. Lenne vajon elég unikum, illetve nagy nyelésű békalenyomás, hogy azt kibírjuk, orrbefogva egy fülkében? Voltak jó sokan ,,ezen az oldalon", akiknek már csak Márki-Zay Péter is ekkora nehézséget jelentett. De gyanítom, egy jó javuk még így bevállalta. De emezeket a helyzeteket most speciel megúsztuk. Még ha Magyar Péter egyes dolgai miatt is, a Tisza Párt jelenségének bizonyos furcsaságai miatt is, szükségét érezheti meg akár az ember egy ugyanilyesmi nagy levegőre, kis kupicára. Sőt. És valahol itt üti fel a fejét ez a megérzés.
Olyasmi kérdésekkel együtt is, hogy mint például mennyivel lehet érdemesebb egy egyelőre csupa ismeretlen ígéretemberben bízni, miközben ismerek máshol, mások közül, csupa amolyat is, nem keveset akár ponthogy személyesen is, akikről közben, habár a fideszes média és kormánypárti véleményvezérek által minden szarnak el vannak mondva, személy szerint mégis tudom, hogy kiváló, az én szemem szerinti jót akaró, és igenis képességes, alkalmas emberek? Akikben, ha kevesek halmazaként is, de máris megbízhatok?
Vagy olyasmi kérdésekkel, hogy ha most adott esetben taktikailag feljebb emelnék másokat, ráérhetnék-e 4 évvel később majd megint liberáliskodni, és amolyankor amolyat keresni? Jó lesz ez majd 4 év után? Vagy akkor majd megint más lesz az általános mondás, ami miatt ,,de ennek nincs itt most az ideje"? Például azért, mert akkor azt fogják sulykolni, hogy visszajöhetnek ugyanezek a jelenlegi bűnözők? Hát akkor majd mégis mikor lesz itt az igazi ideje?
Vagy olyasmi kérdésekkel, hogy mi lenne, hogyha átváltanánk a Tiszára, és majd hatalmas csalódást okozna, egy nagy pofont adna magunknak? Akkor majd kussolnom kéne, hiszen én is behúztam? Kényelmesebb lehet-e a kisebb magaméra szavazni, és aztán meg majd egyszer egy nüanyszival kényelmeskedőbben dőlni hátra, egy esetleges majdani Tisza-kormány akkori botrányai közt, hogy ja bocsi, ezekért a tiszásokért, rájuk akkor sem szavazóként, úgymond a legkevésbé sem én vagyok a felelős? De nem lenne közben ez hasonlóan arrogáns kibúvás is, mint az igazából-semmitmondó ,,én előre megmondtam"-kodóké? Előre megmondtad, köszi, na és mit kezdjünk vele? Vagy azoké, akik magukat ellenzékinek vallva folyamatosan csak szapulják az ellenzéket, de ő maga egy rohadt tüntetés miatt se emeli fel a fenekét a fotelből, mert folyamatosan csak egy hirtelen egy saját magán kívül csupa másokból álló, semmiből támadt, éhséglázadó tömegtől várja a... Mit is? Közben ő maga se döntötte el. Lehet ismerni emilyet is.
És úgy hozakodok elő ezzel a még ez a helyzet sem egészen fekete vagy fehér aprósággal úgy, kicsit túlírva is sajnos persze, hogy közben én aztán tényleg kivagyok emennek a kormánynak az újra meg újra megtörténő hazugság-kiderüléseitől, az ellenfeleit a médiájukban módszeres karaktermocskolásuktól, a lakosság éjjel-nappali tudatos félretájékoztatásától, az oktatás és az egészségügy leromlottságukban hagyásától, a máshogyan-szerelmes emberek elleni uszításaiktól, a menekültek elleni gyűlöletpörgettetéseiktől, a közpénzek kamionkonvojnyi méretekben eltolvajlásától. Meg amikor a Kövér László azt mondta a szájával, hogy gyakorlatilag nem vagyok tekinthető a nemzet részének, pedig én aztán eléggé szívemen viselem és a magam szerény eszközeivel pátyolgatni próbálom a magyar kultúrát, művészetet. Meg az összes ilyen agybajtól. Nem titkoltam eddig se.
Mondom ezt úgy is közben, hogy szociálliberális létemre egyáltalán nem a jobboldalisággal, nemzeti, keresztény, konzervatív értékvilággal van a bajom, nekem aztán tök mindegy is lehetne, hogy éppen ilyen kormány van, hogyha nem bűnöznének ilyen szinteken és nem követnének el csupa ilyen felbaszó dolgokat, és nem kommunikálnák rólunk újra meg újra, hogy mi is milyen szar alakok vagyunk. Meg ahogy a felhergelt, félretájékoztatott, habzószájú kommentelőik fröcsögnek véresszájjal rólunk-nekünk mindent, pedig szemtől-szemben találkozva tök jófejek lehetnénk egymással, ahogy akár csak a való életben szoktunk. Tudni vélem, mert így szoktam tapasztalni. Olyan békés egymás melletti élést is ki tudnánk alakítani mi mind, ha nem sodródnánk ebben a hideg polgárháború-gerjesztő iszonyatban. Ezért nem lett volna bajom egy Márki-Zay-kormánnyal se, és ezért nem lenne talán, akár, ki tudja, egy Magyar Péter-kormánnyal sem. Aztán meg persze ki is derülhetne, hogy ezért meg azért mégis.
Mondom mindezt így meg úgy, de közben mégis itt van emez is.
Szóval, nem igazán amolyan ,,mi éri meg jobban?"-ról volna itt szó, hanem valami másik, talán eszmeibb, akár felsőbb, afféle szimbolikus szinten, egy szem X-ben kifejezhető kiállási formában forog ez, talán többünkben is: hogy emígy nézve, egy nagy, ezért-azért a dolgai miatt akár kétes, a magam irányzatához sokkal kevésbé illeszkedő, de a közben azt a talán mégis kormányváltás esélyét erősen meglebegtető tömbösödés, és a kisebb, nemoszt-szoroznak látszó, de hát mégiscsak az én értékvilágommal összeöltözött, kispárt szimbolikus megtámogatása között, akkor majd, abban az egyetlen, elillanó, mégis újabb 4 évre előre üzenő pillanatban, mi lehet a helyesebb, és ezáltal érdemesebb is? Talán. Egy kis szűk fülkebeli gesztusként csupán magamnak, de közben valahol a hazám felé is távolba-üzenve. Valahol a gerincemnek – és a lelkiismeretemnek.
De még szerencse is, hogy talán nem is az az egy szem szavazat dönt úgyse.
Talán.
És ha mégis?
Nem mindegy
2024.10.19. 15:44 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: nem vers tv celeb szar tgm ihlet busa pista mindegy feldolgozás szelep eminem rövidke gwm
„Nem mindegy, hogy Eminem vagy menj innen”
(Busa Pista: Nem mindegy)
Nem mindegy, hogy celeb vagy szelep,
hogy könyvet írt a TGM vagy a G.w.M,
tesznek az agyadra vagy az agyadat teszed,
szarni a tévére vagy szart adnak a tévében.
Elrabolt idő
2024.10.01. 15:27 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers barátok család elveszett soha idő helyett visszatérés szabadvers cserébe rövidke
( Félúti határnál, mielőtt végleg a végére érek: időim,
mondjátok, ki adja vissza? Vagy kapok még valamit cserébe?
Mert mennyi semmit nem csináló, csak befogadó, fogyasztó,
tétlen, képernyőnézési fekvés. Mennyi pihenés-erőltetés.
Mennyi összejövetel: kocsmaasztalhoz, családi kanapéhoz kiülés.
Mennyi színrevitt jókedv. Mennyi kötelező kör-letudás.
Mennyi fecsegés másoktól, tőlem meg közben némán ücsörgés:
bennem meg a zakatolás, mi mindent akarnék, mi mással haladnék.
Polcomon két vékony könyv. Több írás szerteszét. Ennyi jutott.
Ha nem írom meg a többit, nem lesz, aki összeszedi,
más meg sehogy se értesül, mi mindent adhattam volna ki.
És ezekben az időkben mennyi nem-írás. Meg mást se csinálás.
Ez lett volna az egész? Tudhattam volna másképp?
Kedveseim, már annyi időgerezdemmel fizettem –
most én is kérnék ezt-azt helyettük. )
Altajisztika
2024.09.18. 08:45 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: politika vers hír botrány kérdés riporter kétsoros álmodott kufirc ner rövidke
Szexbotrányt követően tartották a sajttájt:
képviselő úr, hogy érzi magát ma altájt?
Nagyapánk felbukkanása egy archív adásban
2024.09.11. 13:00 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: tv újság youtube kultúra folyóirat petőfi archívum 1999 kecskemét múlt köztér forrás találat miska papa
Nagyapánk, Varga Mihály újságíró 1999-ben a Köztér című kecskeméti közéleti havilap egyéves születésnapja kapcsán, a városi tv KUL-túra című műsorának riportjában.
Felbukkanva frissen a tv-csatorna ANNO című archívum-műsorában (2024. szeptember 10.): • ANNO (2024. szeptember 10.) Köszönet Pintér Lajosnak (költő, szerkesztő) a találatért és elküldésért.
Varga Mihály tanár, író, költő, újságíró, szerkesztő (1928, Kunágota – 2015, Kecskemét) a Forrás című folyóirat alapító főszerkesztője, majd a Petőfi Népe című napilap rovatvezetője és főmunkatársa. Verseket, novellákat, irodalomtörténeti, szociográfiai műveket, kritikákat írt. Irodalmi művei 1957-től jelentek meg, többek között a Petőfi Népe irodalmi mellékletében, a Tiszatájban, valamint budapesti, debreceni és pécsi folyóiratokban.
Utam az irodalomhoz című szakmai önéletírása: https://prherald.hu/utam-az-irodalomhoz/
Néhány, antikváriumban-talált verse egy Termés című, 1959-es, kecskeméti vers-antológiából: https://soraim.blog.hu/tags/term%C3%A9s/
Diktafonról begépelt elbeszélése, Weöres Sándorékkal közös, Bácska-topolyai írótalálkozói italozásukról: https://soraim.blog.hu/2024/09/11/nagyapam_es_weores_sandorek/
Te a tükörben
2024.09.08. 13:31 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers kép én anya apa gyermek tükör üveg kérdés ki te másik ki vagyok én panniversek
Azt mondják, hogy
ott az is én vagyok.
De ha ő én –
akkor én ki vagyok?
„Te Vagy!”, kiáltják,
ahelyett, hogy bemutatnák,
nézem, visszanéz rám,
csak „Te Vagy!”, szólítgatják.
Nem szól nekik ő sem,
hozzám sem, míg szólítanám,
illett volna köszönnie,
így tanított apám, anyám,
meg biztos őt is, ahogy ott tartják
az a másik apám, másik anyám.
Délután a játszik
2024.08.28. 14:32 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers játék utca szülő anya apa séta este lakás játszótér csúszda holnap tér hinta fáradt homok gyerekkor délután lapát többiek libikóka panniversek
Uzsik után folyton újra kis körútra visznek.
Főleg apával ketten, de van, hogy anya inkább.
Konyha, nappali addig valahogy tiszta lesznek,
majd tiszta koszban kapok új cuclit meg pelenkát.
Mire estig megjárjuk, nézünk arra át egy játszit,
valakit mintha ismerek, és van, ki még nem járt itt,
megkínálom kis lapáttal, aki kedvesnek látszik,
van, aki undokabb – pedig szívesen látok bárkit.
Aztán van, hogy rájuk is szólnak a nénik meg a bácsik,
„Ne legyél irigy”, mondják – bár nem is haragudtam, spongyát
nekik rég. De zúgnak felettünk a vigyázzok, az ácsik,
és ha bárki rossz tovább, le is szórom kobakját, kontyát.
Turnénkra sorba fér trambulin, csúszda, hinta, libikóka,
mit rohangász pár nagy, nem is értem, mégis szívesen beszállnék,
leszáll a sötét, apa „Menjünk”, zárul az alibi móka,
fáradok is – tán így alszik is kinn és vár e sok furcsa játék.
Sorsunk
2024.07.19. 15:00 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers panel család irodalom egyetem gondolkodás szeged szerkesztőség kecskemét sors iroda író örökség párhuzamos cetli weöres sándor szabadvers nagybátyám főnökasszony sajnál miska papa teca mama
„Sorsod vagyok, és sorsod az enyém.”
(Weöres Sándor)
„A cédulaíró”.
Ezzel a munkacímmel vágta össze nagyapámról
élet-unt-interjúját nagybátyám,
hiszen élete végefelé könyvei helyett már csak céduláit írta,
de azt is legalább fióknyival, ládányival,
szavakon-elmélázásokat, nyelv-megfejteni-vágyásokat,
főleg mikor kicsit-rabszolgahajcsár nagyanyám aludt is,
szunnyadását vadászosan kifigyelve, kisvillanyát titkon kapcsolva,
visszafeledkezve egykori irodalmiságába, letűnt árnyként,
éjjeli panelmagányban.
„Ne cetlizzél!!!!” –
így meg rám ripakodott egyik főnökasszonyom egyszer,
mikoriban minden szirszart irodaasztali öntapadósaimra írtam,
talán hogy később ne felejtsem,
ő meg nyilván akarta, hogy azonnal intézzem,
profibbként, mint valójában szerettük volna magamat,
és ne is olyan visszahúzódóként, mint sajnos sikerültem,
hanem a szeme láttára, füle hallatára.
Hibátlanul, nem elkótyavetyélten,…
Látod, Papa, én se végeztem végül olyan jól a munkám.
Írhattál volna te is tovább könyvet,
maradhattál volna szerkesztőségben,…
És megmaradtak mindkettőnknél a cetlik,
a fecnik, az emlékeztetők, a vázlatok.
Ma már inkább a telefonomba írom fel mindet,
mert muszáj maradtam mindent csak felírni,
te azt se használtál végül, csak
papíron írtál mamának egyszer egy afféle „SMS-t”,
mert annyi érdekelt még, hogy olyan is van a világon…
Megmaradtunk cédulaíróknak,
próbáltunk többet, igyekeztünk, hiába,
fel ezt tudjuk mutatni, ezeket írtuk:
ezek voltak, míg nem hagytak nyugton,
ezeket hagyjuk örökül, ez lett a sorsunk.
Kacsacicacápa
2024.07.01. 12:48 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers állat kacsa macska emlékeztető baba fej kert cápa milyen panniversek
Azt mondják nem egyszer, hogy az vagyok,
pedig úgy tudom, hogy én én vagyok.
Nem vennék be ennyi sok maszlagot,
ha nem hangzana néha még nagyobb.
Mert mégis milyen az, meg mégis nézhet ki?
Nem hiszem, hogy kábé, mint én, ez jó kamu,
Vízben úsz? Repül? Vagy a földet lézengi?
Nem tudják, se hangját, mint marha mondja, mú.
Így aztán mondják nekem bátran, úgyse hiszem inkább,
nem-nem, megmondom, nem-nem, kedvenc szavam úgyis „nem” lesz,
nincs is ilyen állat, lódítja bárki, bennem mit lát,
kinn a kertben, állatkertben, nem alszik olyan mamlasz.
Remélem, elalszunk
2024.06.09. 11:55 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers fájdalom fény jókedv rossz hang hiszti minden sír fáradt nyűg alvás előtt panniversek
Jaj, annyira sok lett már a mindenből a minden,
elég lesz mára, kérem, ne kínozzanak engem.
Próbálom így, próbálom úgy, de nem, úgy nem, így nem,
sehogy se jó, ülnöm, lépnem, erre, arra, feknem.
Daloltok ezt-azt felettem, de szót se értek: ez hogy jön ide?
Mi bajotok? Mit örültök? Hogy segítne rajtam ilyen mese?
Csak vége lenne már emennek, a nagy nyomásnak itt benn,
a fények, a hangok, az órák, minden mosolyom ez töri le,
remélem, elalszunk egyszer végre, és nem zargat fel semmi se.
Multi
2024.06.08. 12:48 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: multi vers munka keresés email ember szegény haiku üzenet automata vállalat lélektelen rövidke
Szegény munkavállaló:
még az automata üzenet
sem örül a jelentkezésének.
Két versből
2024.06.08. 10:17 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers anya gyermek kosztolányi szám józsef attila montázs száj rövidke 2 dolog
számon tartanak,
mint anyját a gyermek
Apu reggel
2024.05.31. 14:31 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers munka én hely reggel ismeretlen fagyi rejtély hinta labda hová tűnődés hitves panniversek
Reggel ő mindig eltűnik,
itt jár, aztán meg sehol nincs.
Hogyhogy az ilyet eltűrik?!
Közel kell legyen, ne lódíts!
Nézem, nézem, nem találom,
hová lettél megint, mindjárt sírok,
semmi pánik fenn anyámon,
a napon valahogy még átsiklok.
Sírok, alszok, majd folyton visszajön,
toppan az ajtón, mintha mi se történt,
meg se mondja, hol járt, csak így köszön,
kérdezem, „hóó?”, de be se számol önként.
Kérdezem majd többször is, hátha mondja,
és egy nap engem tán oda is visz,
nem kell reggel így itthagyva osonva,
bármi furcsa helyre úgy iszkiriz.
Lehet ott fagyi, labda, hinta, minden,
hisz valamért, mi másért, mindig elsiet,
Csak tudnám, hogy hagyhat el reggel itten?
Tán majd együtt, ha nagyobb leszek, nem csipet.
Kerti törpék
2024.05.30. 13:14 | gébence | Szólj hozzá!
Címkék: vers nap alvás pisi törpe tél eső virág kert délután állandó fázik panniversek
Odakint most bácsik állnak,
mindig, ha itt indulgatunk.
Délután sem szuncsikálnak.
Végigállják pindur napunk?
Ha Napon is, de csakis állnak,
nem zavarja nagyon, úgy látszik, lám,
azt se látni, ha pisikálnak,
csak köztük sok kis tulipán, ciklám,
vagy ilyenek. De télen, remélem,
behívjátok szépen, majd ne fázzanak,
nem lenne jó kinn a kerti szélen.
Meg el akkor se ázzanak, ha esne,
ti ha már be se engeditek este.
Ezügyben is gatyába kell rázzalak?
Utolsó kommentek