( Félúti határnál, mielőtt végleg a végére érek: időim, mondjátok, ki adja vissza? Vagy kapok még valamit cserébe? Mert mennyi semmit nem csináló, csak befogadó, fogyasztó, tétlen, képernyőnézési fekvés. Mennyi pihenés-erőltetés. Mennyi összejövetel: kocsmaasztalhoz, családi kanapéhoz kiülés.…
Talán ma te vigyázod az álmom. Fogva, bújva, kettesben lapulva, akár közös dunyhák közt az ágyon, ha a leckék is mind megtanulva, (vagy sem?), hogy a sötétben ne kelljen végig egy gizgazos illaberken egyedül elindulva lejárnom. Hol lehet emlék, kitaláció, érzetek-kaszabolta kuszaság, bennük…
Utolsó kommentek