Bék Timur
Fényudvar
Aszfaltkráterbe torkollik a jelen,
saját idősíkja van a háznak.
Az udvar gőzölgő betonkényelem.
Kócos utcasuhancok hintáznak.
Ahogy lendülnek, sarkuk tócsába ér,s rájuk fröccsen a virágkor vize.Orcájukon morzsáló mosolykaréj,napraforgó a szemük…
Anyud sokat sírt. De talán nem is szeretné, ha tudnád. Titkolta mindig. Még apád előtt is, meg a férje előtt. Őróla nem tudsz. Nem akartak ők sem. A szétszökő tüzekbe ölt
éjeken bűnről a fáma nem szólt. Mikor meg tudni nem lett, mi a rend, ki utód,…
Utolsó kommentek