Ahogy lépek itt, azt már nem is figyelem:
az úton szinte észrevétlen visz a múlt.
Megszokásom ez – de kedves. Nem fegyelem.
Testem a járda felett régen kilazult.
,,Csak egyenesen", szól…
. . . és tíz, amit különösen igen.
Hogy is volt?... Valahogy úgy, hogy kaptam egy Tankcsapda-számot tőle, már nem is először. Még jó, hogy - mondtam - nem abból a háromból valamelyiket, amelyiket pont nem csípem. Mert hogy melyek is azok?... Vagyis…
Utolsó kommentek