Költészkedni próbálásaim leginkább menekülőútként szolgáltak némely elvileg-barátom feletti csalódásaim, családi köreimbeli kisszerűségek, eddig bebizonyosodott, eleve elcseszettségeim, túl kevés nőt érdeklésem és hasonló bosszúságok alól.Ha egy-egy ötletem öröme átmenetileg…
„hergeli két amazon mint a hang a lemezen”
(Weöres Sándor: Kancsal rím)
Amazon vagy emezen? Hol folytassam, szemezem. Melyik úton mi legyen, mielőtt még kitegyen.
(Sofőröm csak erre vár, tán sors ő, vagy a halál, feléget vagy felemészt, ne leljek több hova mészt.)
De…
Ez itt a vége.
Szégyentönk-máglyák.
Ez itt a filmem.
Régóta vágják.
Ez volt az én nőm.
Csak én hálátlan.
Ez itt az új nőm.
Lehet, már láttam.
Ez itt a sztráda.
Végigugráltam.
Itt kaptam fertőm.
Szesz várt a Grálban.
Ez itt a népem.
Félthette hurrám.
Ez…
a Határok és takarókból kimaradt
Éjfélre
* Radnóti Miklós „Csöndes sorok lehajtott fejjel”-jének néhány szavával
Éjfélre letudva minden, elapadnak az idegen csoszogások a lépcsőházban, a házakon kívül a villamosmegállók kiürülnek, kitörlődik, már ha tud, egy mára-halasztott…
Hogyha csakugyan élt, aki itt hogy-hogy élt, biztos, hogy eleget adott egy ott-vagyért, akár magát is, sőt, emeltfős otthonért, s hogy baj ne legyen, végéhez is toppon ért.
Utolsó kommentek