A két filmünkből, miket külön-külön élünk,
csak soványka részeket láthatunk meg mi itt.
Ez nosztalgia lesz már, vagy még keringélünk,
azt se tudom. Csak folyik tovább a tervbe vitt.
Hogy beszéljünk később is, pedig nincs sok közünk,
s hogy valamiért úgy ismerjen, mint kevesen.
Fenntartás nincsen, sem olyan, miért ütközünk,
és mint egy képzelt hősnőt, olyanképp keresem.
Így, ha szünetekkel is, de olykor eljövök.
És hívlak is, hogy asztalon, korsó pivók közt
bolyongjunk. Jó szó ránk? Nincs. De főmbe nem lövök:
tán nem is baj, hogy nem pótoljuk ezt a szóközt.
A városodba pedig, hol kocsmába térünk,
egy párszor még visszanézek, amíg lesz miért,
míg barátok fogadnak, és közös lesz a Délünk,
és lesz jönni a sörös lányért, a messziért.
Csakhogy mert lelépni vágyom, sok a nem biztos,
így az se, hányszor szólnak még erre helyjegyek.
De hogy jól jön idegenhez ülni, s ez mit hoz,
majd tőled tudom – ha máshová is elmegyek.
Utolsó kommentek