Gyurkovics TiborHajnal
Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejönkét nagy szeme ég, haja lebbenaz én szeretőm, szeretőm.
A nap aranyos karikájasugaraz rá nagy sisakotkarját kinyújtva a tájbamint hajnali fáklya, lobog.
Lesem, idejössz, ideérsz-ea fák közt? Rajz a vizencikázik az árnya,…
Századfordulók jönnek, századfordulók mennek, egyes dolgok mégsem változnak. A magyarok változatlanul iszákosak, kiváltképp a művészek, még a nemzet nagyjai is, de persze, ami még mindig az állandóság sorában áll, mindig szövődtek barátságok, és…
Utolsó kommentek