Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
Nincs megnyugvás
Láttam sírni anyámat; sírtam miatta én is,egy kemény vonást apám szája körül, mit a gondrajzolt oda s a megkötözött gyűlölet. Láttama húgom sírásra görbülő száját, amikorkakastollasok lépte döngött a konok…
Két falat vagyok az új tányérodon, egy örökké-élő, meg egy csak amúgy. Úgy vegyelek szájra, és úgy végy szádba, hogy maradjon belőlem néhány proton, és mi szaftom, velőm volt, te szép kába, jóllakva, míg jön másik, ezzel aludj.
Utolsó kommentek