nem lesztek sehol sem, közelgő ablakból hiába nézem, bőrülés-pállástól a távoli tömbházak betonmelegéig, nélkületek lesz már és nélkülem, mire koromba romolnak körben a sorakozó tornyok, süllyed egy megcsaló város és alig viszonoz bármit magából, öt-tíz éveink pocsékba, és nem tudva, hol…
Utolsó kommentek