A kedvenc Rongy kocsmai pillanatom, ugyan részben persze a barátaimnak köszönhető, de másrészt a hely bolondos szellemének is, és még egy rész a magyar filmgyártás egyik üde színfoltját illeti, ilyen az, ha nagy dolgok…
szevasz május, hát le is léptél, legyen nyár is, rám az is sújtson, itthon is hagytok, e kis népnél, és meg se mondtad, hol a kulcsom, a megoldáshoz, melyhez most sincs semmi ötlet, vagy tavaly óta, rám fért volna, hogy orron…
( Most csak a keze? Aztán jön más is? Látsszak, a rabja? Később a rács is? Közelkép először? Majd nagytotál? Mást is írtam: volt Pest, locsolás is – hát itt kezdem el? Bár mást datál a kezdet. De elkezdtem-e? Kezdek én? Van mit? Mintha ismert gerezdek falatnák…
Utolsó kommentek