,,Valami nagy hazugságban és főként elveszettségben éltem, amit pontosan éreztem. Közben persze nagyon sokat hülyéskedtem a társaimmal, de tulajdonképpen mindig szomorú voltam."
Rejtett-szomorú ízek szövődtek lakhelyeim falaiba, lombjaiba, minden rejtett-szépségtől elcsavartan. Néha mesélnék róluk is, csak hogy tudja, aztán jól el is felejtsük, egy idekerült, de itt nem születettnek, aki talán kicsit meggyógyított.
Utolsó kommentek