Szét lehetne folyni itt már. Azt hiszem. Elhagyni semmiknek-vetett pózaim. A részletek, mik ma is, a farvizen, velem úsztak (belép még pár kósza rím), már gyöngyökként a párnámon gurulnak, és hogy hová, nem érzem. Sem helyzetem. Csak véget, mibe tetteim szorulnak, és holnapot, -utánt, hogy „majd…
Utolsó kommentek