„ Fölkereshetnéd ifjúságod; ”
( József Attila )
(A Fertő-tó partján, St. Andrä am Zicksee-n)
Bocs, bocsi…! Ezerbocs, bocsi,… Vagy hát Schuldigung. Nem akartalak megzavarni, igazán. Csak gitározz tovább nyugodtan. Pung, bung, pibung,… Elszáll az éjen, füstösen, titkosan, lazán.…
A kedvenc Rongy kocsmai pillanatom, ugyan részben persze a barátaimnak köszönhető, de másrészt a hely bolondos szellemének is, és még egy rész a magyar filmgyártás egyik üde színfoltját illeti, ilyen az, ha nagy dolgok…
Hetek óta hozzá se szólok,
és jól van így, talán nem is fogok ezután.
Jól elszúrtam, biztosan. De mit érdekeljen engem?
Legalább megcsókoltam egy hullámos hajút végre,
mint vagy két éve akartam.
…
szevasz május, hát le is léptél, legyen nyár is, rám az is sújtson, itthon is hagytok, e kis népnél, és meg se mondtad, hol a kulcsom, a megoldáshoz, melyhez most sincs semmi ötlet, vagy tavaly óta, rám fért volna, hogy orron…
„ 1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt; egy ismerősöm, aki az autógyárban dolgozott, név szerint Galván Tivadar mutatta be nekem, mint illegális kommunistát, akinek társaival együtt rejtekhelyre van szüksége. Akkor még nem sejtettem, hogy a Horthy-rendőrség beépített…
( Most csak a keze? Aztán jön más is? Látsszak, a rabja? Később a rács is? Közelkép először? Majd nagytotál? Mást is írtam: volt Pest, locsolás is – hát itt kezdem el? Bár mást datál a kezdet. De elkezdtem-e? Kezdek én? Van mit? Mintha ismert gerezdek falatnák…
Két kéz repked este-légben, oly későn, hogy nincs, ki ébren, mégis frissen, festve éppen, határidőn túl ne lépjen. Hogy a két kéz jót siessen, be is dobta feketéjét, pördül máris, mint rulettbe, felszikrázza fele éjét, s látni fürge piruettbe.
…
írta:
Egy forró pesti éj, Szenvedélyben mély, S eztán szót ne remélj.
válaszoltam:
Lenne tényleg forró éjem, hogy e várost jól kiéljem, gödrein és hegyoldalán, ZP-koncik alter dalán. Erre én most ne számítsak, neked mondom, célozgatós, röpke lesz a létem itt…
Utolsó kommentek