Tán a bölcső közös, mert csillagok írták,
vagy csak a postázott gén az, a vérvonal,
vagy a városi undor, hogy sok a tirpák,
vagy hogy nincs helyünk, mert nem lát az élvonal,
hogy van, mit befogadunk, mások meg irtják,
vagy ahogy élünk, hogy fogytán az étolaj,
vagy hogy bor hív, meg nő, mi meg tőlük birkák,
vagy az ismerésvágy, m'ért sodró hév lovall,
bármitől van, hallgatlak s te is hallgatsz,
és korbajtól-mentes marad két kisagy még,
s ha te jönnél át, matracot én is adnék,
és míg végzem munkám, addig te is alhatsz,
küzdünk mi ketten, csak nem tudom, mi ellen,
s vesztésre állva is, maradsz nekem: jellem.
Utolsó kommentek