Sokszor eszembe jut az a tizenegy, évekkel ezelőtti nyári nap. Hol Makón, anyósomék konyhájában ülve, ahogy barátnőjével, Mónikával egyszer csak Párizst beszélik ki, mert utóbbi lánya, Blanka épp oda van. Én is tudnék sajátos párizsi útról beszélni, de nagyon hirtelen…
Még mondod épp, és arra valamit én is mondanék, egy kapcsolódót, hozzátevőt, nem csak a magamét, de nem egyszerű ez már. Szertecsusszan pár toldalék, és értelme se lesz, nem lesz, mit agyad vagy agyam ért, és majd visszakérdezhetsz: most mi a frászt gagyogok. Pedig volt miértje, és poénja,…
Utolsó kommentek