Kedves kollégák, kedves stábtagok, szevasztok.
Most már ideje volt, hogy szóljak egy pár szót az évadváltásunkkal kapcsolatban. Bocs, hogy nem tudtatok elérni, meg hogy nem tudtam időben szólni: amint leforgattuk a legutóbbi adást, húzhattam is aludni, meg vizsgázni, meg ki tudja, mit is csináltam azóta: mozgalmas lehet a sztárok élete, na. Hát biztosan olyan nekik, mert én nem vagyok az, de az enyém már olyan.
Nem, nem, nem is tudom, mikor lehetett az a pont-egy-éve adás; mostanában van borfeszt, ezen a héten, és tavaly is akkor kezdtük – köszi, köszi, dizőzöm, ha már itt tartunk, hogy el tudtuk indítani a tavalyi boros estén a show-t. Nélküled sose jut eszembe, hogy nősülni így is lehet. A többieknek persze a maguk-maguk munkáit köszönöm: a vágóknak, hogy pörgősebbre szedték-szaggatták a jeleneteim, mint amilyennek én belül, élegetve az életem, az uncsi részekkel kiegészítve, különben látom; a promótálóknak, ahogy szerzik a szavazókat (mert lássuk be, nélkülük se így állna a sztori, ahogy); az íróknak, hogy belevisznek ilyen helyzetekbe, és nekik pláne a jobb jeleneteket köszönöm. Nem is az én műsorom ez, hanem a tiétek. Hát a feleségjelöltek?... Hát, ki így szerepelt le, ki úgy szerepel fel – biztos kapizsgálják már a nézőink, melyiknek mi legyen a sorsa. Az sms-ekbe nem nagyon pillantgatok, még összezavarna: amúgy se tudom, hol álljon a fejem. Még írni sem tudok mostanában mit, sem rendesebben szerepelni. De a jelenetek, amiket összeraktok, feldobálnak. Néha visszanézem, milyenek például a hercegnős részek, hogy alakul a görbe, a pontszámok, meg hogy miket irkáltok ki alulra. Tényleg egész jó show-ként is látni, és elárulom, még az átvezető, suliba járós, otthon veszekedős, kocsmában lazítós részek is jók. Ez az, rakjátok csak bele ezeket, jól beosztottátok már az elejétől, sőt, a dráma is jól volt adagolva – az mondjuk mostanában nincs, de nem is hiányzik. Persze lehet, hogy ez a nyugi is valami vihart követ. A hercegnő-kiscsajt meg futtassátok nyugodtan, jó casting volt, szépen illeszkedik a show-ba, a többi barátnőjelölt közé. Azokat mondjuk most nem látom, mert egyenként kerülnek ezek elébem, de egy ideig emez biztosan maradhat. Na szép volt, fiúk, és te kan, „tanácsadó-figura”, ha te is végeztél azokkal a vizsgákkal, várom a visszatérésed, és én is várlak egy sörre, faszikám.
No de emberek, mennem is kéne. Még egyszer köszi ezt az első feleségkereső show-s évet, a sok fordulatot, a csókokat és pofonokat. Nemsoká felvehetünk megint valamit a szalagra – de addig tartogatom még a forgatási szünetet, éledezek, gondolkozgatok, meg minden; de a show mehet aztán tovább, a show élő, és mi is élünk, és ennyi.
„Élünk”. Pedig…
Na ne firtassuk, jó szünetet, gyerekek, jó étvágyat, mit tudom én, szevasztok.
Utolsó kommentek