szevasz május, hát le is léptél,
legyen nyár is, rám az is sújtson,
itthon is hagytok, e kis népnél,
és meg se mondtad, hol a kulcsom,
a megoldáshoz, melyhez most sincs
semmi ötlet, vagy tavaly óta,
rám fért volna, hogy orron koppints,
de itt maradtam, még vajúdva,
és buzgó orrom mártogatva
rejtvénybe, mihez nincs is közöm,
lehetnék bár nyugodva abba,
hol fejfájásba nem ütközöm,
de feszt folytatom évről-évre,
miket, hogyan, jaj, inkább hagyjuk,
megszoktam hogy a révről érve
még nem kincs vár, csak újabb nagy lyuk,
te is így hagysz, ha továbbömlesz,
a logikásdi marad kínkegy,
még lesz valami, talán nem lesz,
járat a város, legyen mindegy,
de üdvözlöm még nővéreid,
mind vittetek víg tévutakra,
kértem két sört, freundin, na, idd,
csak beszéljük ki mind, mi gyatra,
túl aznap estem volna végre
a márciuson, aki csócsált,
de nem hittem, hogy hónapvégre
megugrom kedvem havi csúcsát,
mert küldte márc a táncos látványt,
látta pajtim, kenyérre kentek,
kértem fel, mondta, azt a bálványt,
s megjöttem, ahhoz, idegennek,
egyhez, ki lett a give me kiss-ünk,
mer’ pajtimnál is elment egynek,
ezzel kell holnap reggeliznünk,
e váratlant kösz nővérednek,
március tesódnak
az utolsó napja,
szóval képzeld el, ő
a legszebbet adta,
megmutatta,
egy pár béna ügynek
ez tán tiszta lapja,
ha sebem szakad, jobb
módszer ez, mint a vatta,
bár nyüstölt március,
az utolsó napja
még bónusznak, hoppá,
a legszebbet adta,
mint aphrodité, az almáér’,
hogy rá szavazzon a párizsi,
majd hentespultra helénát mér,
s e hercegnél kerül rá pizsi,
na „té kalliszté”, adom, márcom,
de ápril, május, ti is sokat
tettetek, hogy jó pályán játszom,
már nem is kérem a jussokat,
elég, hogy március
itt volt, s utsó napja
én elémbe végül
a legszebbet adta,
megmutatta,
csak egy marad még kicsit abszurd,
min gondolhatok egész nyáron,
ami jött most, már deci nap szúrt,
rájöhetnék, csak merész áron,
az hogy lehet, hogy pont én ültem,
pont ővele, pont érdekelve,
pont új voltam, még nem évültem,
és hogy lehettem vétek-elve,
cigiink meg pont ketten égtek,
míg „ki vagyok én”, bevizsgálta,
és a füstök, mint tetten értek,
elszöktek, kérdőn, e kis nyárba,
velem is pár válaszra várva
Utolsó kommentek