Ha elütött ez a villamos,
onnantól nem érek be arra az órára,
majd a sulit be se fejezem,
sőt, belőlem nem lesz senki sem:
egyszer csak nem számítok élőnek,
se gondolkodó lénynek, se érzőnek,
a terveim se egyszer-még-eljövőnek,
és többé nem is számíthatok
emebből az ismert világunkból senkire.
A mára még kihathatok, de másképp,
mint akartam: leáll majd a forgalom,
kihívnak egy mentőt, felhívja szeretteim,
aki áttúrja zsebeim. És azzal jaj nekem:
kikotorászhatják mindenem, és ha át nem
állítottam jelszavaim, nem lesznek titkaim.
Lesz, aki sírva fakad, lesz, aki elnémul,
miattam. Talán pár ő-tervük is felborul.
Most szerencsére megúsztam.
És a következő járatot?
Utolsó kommentek