Feléd kiáltok zokogó éjszakákon,
Feléd kiáltok, ha a zöldelő ágon
Feléd kiáltok, ha zöldellő ágon
Látom: valami csúf darázs mézet rabol,
Feléd kiáltok, lásd, ha a Végtelenség
Örök-homályú, észbontó titka rémít.
Feléd kiáltok, ó, ha a bűnös Szépség
Bűvös poklának százágú mécse szédít.
Feléd kiáltok, ha köd borul a tájra
S a szikrázó fényt megöli a pára,
Feléd kiáltok, ha elrémiszt a holnap.
Feléd kiáltok álmatlan éjszakákon,
Mikor itt időzik szívemen a bánat.
Feléd kiáltok zokogó éjszakákon.
Termés c. antológia, Kecskemét, 1959
Utolsó kommentek