Rakpartmenti haverok, nyomódnak az üvegek.A nyár nagy közös eltáv, nem szólnak a lövegek.Szünre tűzszün, békére mértne. De hány nyár. Hányszor. Tervet szülünk, és az idő rá, akár a kámfor, el. Kis szupermen ötletet nem óvja meg Jor-El. De elvagyunk, addig…
„ Fölkereshetnéd ifjúságod; ”
( József Attila )
(A Tömörkénynél)
Ezeket el már sokfele kezdtem. Veled mondjuk itt kint, faszikám. Nem volt óra, de megfeledkeztem. És te is, így vártunk. Elvoltunk, másoltad a fizikám.
Most nemtom, hogy’ vagyunk, különcködsz itt. Vagy én nem…
Leltünk egy jó helyet, az volt a töltés vége tán.A haver gyűrt egy spanglit, én meg a bordugót.Szünidő volt, tök nyugiban, und nichts hat Weh getan.Szívtuk kis művünket és nyeltük a bordu jót.Pár perc után azt figyeltem: mint három láng, úgytekeregtek a kórházi zászlók, arra ott.Sötét volt,…
Véges vagy, vagy végtelen? Bár tudnám. Rágódom pár képleten. S a csókod? Az illatod?... Szép ez így, vagy fájni fog: kibírom, míg bírhatod. Bírtam mást is. Túléltem már sokat. Hogy azt mennyiszer. Nem is sejtenéd. Aztán ’hogy menni láttam másokat, magamra…
Szappankék ruhában lépett a nyárba, ebéd táján az iskolánkban, közben még tavasz volt az udvaron. Én meg új krétaszíneket költöttem volna köré. Találkoznánk csak rózsahajnali jeges-fás tájban, vagy szökőkutas zöldsugárban. Röpke bámulásnál rendesebben, akár ennél-kerekebb verseimben, akár az…
ott messziről szembe te
sörrel kezedbe’ jöttél
nem látszottál rendese’
de momentán bejöttél
mert párállt az éjszaka
és zöldült a víztükör
egy kacagó medence
és szédelgett száz ökör
jött távolról józene
és lettél is bombajó
narancs…
Utolsó kommentek