Szappankék ruhában lépett a nyárba, ebéd táján
az iskolánkban, közben még tavasz volt az udvaron.
Én meg új krétaszíneket költöttem volna köré.
Találkoznánk csak rózsahajnali jeges-fás tájban,
vagy szökőkutas zöldsugárban. Röpke bámulásnál
rendesebben, akár ennél-kerekebb verseimben,
akár az alkotótábori rajzain, amiket sose láttam.
Utolsó kommentek