( Félúti határnál, mielőtt végleg a végére érek: időim,
mondjátok, ki adja vissza? Vagy kapok még valamit cserébe?
Mert mennyi semmit nem csináló, csak befogadó, fogyasztó,
tétlen, képernyőnézési fekvés. Mennyi pihenés-erőltetés.
Mennyi összejövetel: kocsmaasztalhoz, családi kanapéhoz kiülés.
Mennyi színrevitt jókedv. Mennyi kötelező kör-letudás.
Mennyi fecsegés másoktól, tőlem meg közben némán ücsörgés:
bennem meg a zakatolás, mi mindent akarnék, mi mással haladnék.
Polcomon két vékony könyv. Több írás szerteszét. Ennyi jutott.
Ha nem írom meg a többit, nem lesz, aki összeszedi,
más meg sehogy se értesül, mi mindent adhattam volna ki.
És ezekben az időkben mennyi nem-írás. Meg mást se csinálás.
Ez lett volna az egész? Tudhattam volna másképp?
Kedveseim, már annyi időgerezdemmel fizettem –
most én is kérnék ezt-azt helyettük. )
Utolsó kommentek