Viszolyogni kezdtem valami világtól, ami jönni készült,
híradásokban új példaképek, új tananyagok, új mércék,…
Már ha jártak ilyenek is a fejükben. Már ha igazodni is akartak.
A viszonyulásaikat se láttam. Tökéletesen kiürítettek mindent.
„A tűzfalakra írtam éjjel: engem ne várjatok”, énekelte
egy mellesleg igazi ellentétem is egyszer, és milyen igaz lett.
Azóta kerestem, hova térjek be eztán az éjben, mibe is fogóddzak.
Valahol ott lesz, ami érdemes még, valamik megmaradnak
régről, amik nem bolondítanának tovább.
Utolsó kommentek