Bedobom a cumikám!
Csak azért is, tuti ám.
Hiába néz majd apa, anya,
újra nem látják, hova van ma.
Leér megint vajon? Koppan is?
Várja még a többi? Ott-talis?
Támla mögött talány, tátongó rés:
és m’ért is dobom? Ez is jó kérdés.
Talán kutatásom, talán dacom:
ha nem próbálom, csak unatkozom.
Kuckós mély verem, árny-odú:
kacatok földje, álmodó.
Anya rám szól, és furcsállja nagyon:
„Kérem szépen!” – hát átadom, hagyom.
Majd bedobom mégis, apa érte nyúl,
már beletörődve keresgél az úr.
Lenn hajolnak, hanyadszor keresik:
bedobálom, mert csak úgy jól esik.
Ilyen játék nem ér véget:
ágyuk alatt egy fél élet.
Utolsó kommentek