Turmixa vagyok a Tiszának is, partján túl a Kiskunságnak,
Halasnak, Kecskemétnek, más utakról meg a Viharsaroknak,
papám Kunágotájának. Plusz apám, ezért is furcsállhatnak,
átment Mosonmagyaróvárra megszületni és annyi volt csak,
de így, végül is, annak is. Pár gyanús névből tán zsidóságnak,
más névből grófnak, másfelől meg egy több száz éves Kupa-ágnak,
ugyanott éltek végig, mind gyülemlettünk egy nagy kupájuknak.
Folyt velünk mozdonyos, becsüs, kovácsmester, kacér cselédlány nagy
férfikedvvel: Nemesbikken, Helyőpapin, és a Felvidéken
is felrengtek, beszélték, alatta különféle úri ágyak.
Igaz vagy sem, folyt belém még Felvidék, maradjunk ennyiben,
de vele Vajdaság is, egy felrobbant malom Torontáltordán,
Erdély is, mikor Aradról egy éjen átmászott egy dédapám.
Keveredett mindenféle nép itt mindenkivel,
csak velem nem akart egy nő se keveredni el,
annyi út folyt,
én Szegedre loccsantam ki
száz véletlen folytán,
a ruszkik épp kimentek, szabadságunk készen kapván, majd fogytán,
és kevertem magam tovább is, kitérőkön meg szerelmeken,
hogy ha egyszer felszáradok, még színesebb pocsolyából tegyem.
Fel is ihatnak, ki is hányhatnak, néha már az se érdekem,
csak a többinek eztán is jó legyen.
Legfeljebb majd nélkülem.
Utolsó kommentek