Rejtett éveink mélyén, egy-egy
mihaszna, átmeneti nyárban,
nehéz fejünk és a rakpart köd-
folttá forgott az éjszakában,
csak a hirtelen-felnőttkor nem
indult soha semmi irányban,
lesüllyedtünk hát egy kocsmalép-
csőn, hogy onnan már kész a kár van.
Egy kerek tálca, sok teli sár-
ga pohárral, ki tudja, hánnyal.
És hogy hányat is küldtünk le,
és végül miket beszéltünk:
megleltük-e a megoldást, mi-
vel bármelyikünk is kilábal?
Vagy csak tovább züllesztett min-
ket az a két lenti székünk?
(narancs) (vodka) (szénsav) (narancs) (vodka) (szénsav)
(szénsav) (narancs) (vodka) (szénsav) (narancs) (vodka)
Sose tudjuk meg. De – még élünk.
Más kérdésekkel, más helyeken.
Ez is csak egy este volt: ott szét-
tört, majd minden folytatódhatott.
Hol másképp, hol ugyanúgy. De így
lett egész: egy élet, kereken.
Szilánkjait talán egyszer még
összeszedem, és hazaviszem,
tisztultabb fejjel egy másnapon,
ha végre mindebből kijuthatok.
Utolsó kommentek