„Az ember, aki ott se volt”, az lettünk a többieknek.
Így halunk el egymás mellett: kik egymást nem hallották meg.
Pedig voltunk. Tutira, velük, itt valahol, mi görnyedettek,
csendben, míg egy nagy inga lengett, és vártuk, hogyha állj meg,
hadd legyen szavunk. Pár válasza a sosem-kérdezettnek,
mielőtt késő lett – hogy értsük, ki mit hitt, mit miért tett,
hogy pont egymásért történt. A háttérben mind összecsengtek.
Utolsó kommentek