,,Mert minden cselekvésnek az a természete, hogy önmagában se nem szép, se nem rút. Így például az is, amit mi most teszünk, az ivás, éneklés, beszélgetés, nem önmagában szép, hanem a cselekvés során válik olyanná, ahogyan csináljuk: ha szépen és helyesen csináljuk, szép lesz, ha pedig helytelenül, rút. Ugyanígy a szerelem is meg Erósz is nem minden esetben szép vagy dicsőítésre méltó, csupán ha a szép szerelemre buzdít.
Tehát a közönséges Aphroditéhez tartozó Erósz csakugyan közönséges, és azt csinálja, ami éppen adódik; ez az a szerelem, amellyel a silány emberek szeretnek. Az ilyenek először is egyformán szeretik a nőket és a fiúkat, azután meg, akármelyiket szeretik is, a testüket jobban szeretik, mint a lelküket, és a lehető legostobábbakat választják ki maguknak, mert csak azt nézik, hogy céljukat elérjék, s hogy szépen-e vagy sem, azzal nem törődnek. Éppen ezért azt teszik, amit éppen a véletlen hoz, akár jó az, akár az ellenkezője."
Utolsó kommentek