Üdvözöllek tenyeremben.
Ebbe hogy elértél,
el is terülhetsz. Maradt a fekvésre elég tér,
szállása tágas, meg lankás is; és nem ökle ez,
hisz tudom, az megszorít. Mielőtt még körbevesz
a hűs szelű éj, megköszönöm jelzéseid,
ígéreted, úgy földemen is rombolásod,
rátett téglád, árnyad, leveled és gombnyomásod.
Még megköszönöm nemtűnésed, bárhová hívásod,
hogy el ne tűnjek, nemtűrésed, csakúgy, mint sírásod.
Még megköszönném egy küzdelmedet, ha különben
most se hunynál,
hát el is alszunk két tenyerünkben.
Utolsó kommentek