Lassan belakom új szobám, itt fogad egyre több mindenem,
az asztalon, a csapnál, a polcokon,
széthányva cuccaim. Új félévben a régi kísérlet.
Ide köt sok koli-szokásom
(vagy csak ide kötne:
ahogy itt nem történnek, csak történni akarnának a dolgok),
itt rúgom le papucsom, ehhez az ágyhoz,
itt vár hűtőmön kenyerem,
itt a kiülős tetőterasz, ahonnan nézni a várost.
És valahol az éjszakában te vagy,
túl a hidak és a Duna fényein,
túl megyéken, egy űr alatti űrben,
egy pislákoló, szemcsés képű szobában,
egy másik, ismert, de innen ismeretlen térben.
Mi lehet ott? Mit csinálhatsz?
Kihörpölöm még egy korty teámat, és biccentek a tájnak,
átdobok egy üzit, hétvégén tán látlak.
Utolsó kommentek