és mi ténferegnénk ketten
azon a jégen
(akár ott is)
karjaink fognánk
ölelőset pózolva a képen
de szemcsés lenne mert befénylene
mögülünk az a nagy épület
(nevét sem tudom)
de meglenne párosunk
a lájkok a gratuk
meg bennünk a kitartó szédület
és körözne köröttünk sok hülye
és nem számítana semmi se
én nem tudom hogy hogy leszünk
mikorra látlak
de csókollak csókollak
hátán egy jeges világnak
Utolsó kommentek