Jaj, annyira sok lett már a mindenből a minden,
elég lesz mára, kérem, ne kínozzanak engem.
Próbálom így, próbálom úgy, de nem, úgy nem, így nem,
sehogy se jó, ülnöm, lépnem, erre, arra, feknem.
Daloltok ezt-azt felettem, de szót se értek: ez hogy jön ide?
Mi bajotok? Mit örültök? Hogy segítne rajtam ilyen mese?
Csak vége lenne már emennek, a nagy nyomásnak itt benn,
a fények, a hangok, az órák, minden mosolyom ez töri le,
remélem, elalszunk egyszer végre, és nem zargat fel semmi se.
Utolsó kommentek