Megvagyok, köszönöm. Én jól vagyok így is.
Elélek, most nem baj, hogy egyedül alszom.
Nem fáj a fejem, nincsen megcsinált krízis,
és magam megoldom, ha nyaggat az alszomj.
Ne félts. Még mindig van hova mennem, kikhez,
van elég barátom, aki hallgat, és ha
borom beszél belőlem, mint sok jó gésa,
egy rossz szót se szólnak. Asztalon naptár,
tollal a találkák - másoké telómban,
van kiké tervben: ha megkezdik, én nyomban
ugyanúgy figyelek. Így vagyunk partnerek.
Más ember nem kell. Gondolom. Más jele sem.
Asztalon naptár. Többiek egy osztálykép,
exek bigyói, néhányt fiókba vágnék,
csak hely nincs. Itt is a sok papír, sok vacak.
És két szemüveg. Ettől rendül meg pocak,
csak ezért. Fizettem én mindkét sasszemért.
Mozihoz jöttek, és kétszer csak magamnak.
Két filmnél dobták a háromdét agyamnak.
Nem egyszer, párban. Sem párosmenüs árban.
Ez, mi még zavar. Mert e pápaszem-páros
pimaszul néz, ráadásul orron vág mos',
hogy kelljen egy csaj, akivel betment nézek,
hogy kelljen egy csaj, kinek egy sört kikérek,
kelljen, kinél buli után fetrengészek,
kelljen, ki szakállam hívja sünikének.
Kéne néha, bevallom, mint máskor más is,
mint szabadság, teleportok, örökélet,
egy pár programot még, lehet, lecserélek,
hátha megérzek egy édös ismeröset,
és idén még ölelek egy kisvöröset.
Utolsó kommentek